1890-ben jelent meg a játékvezetõ mûködésének elsõ szabálya. A játékvezetõ, aki megkülönbözetõ mezt visel (a 80-as évekig feketét, azóta a többféle szín elfogadott, a legáltalánosabb a sárga-aranyszínû, lila, vagy világoskék mez az 1994-es vb óta), a mérkõzésen irányítja a játékot a kezdõrúgástól a lefújásig, õrködik a szabályok betartásán, ha kell, a játék folyamatossága érdekében alkalmazza az elõnyszabályt. Amennyiben szükséges, félbeszakítja a játékot – pl. komolyabb sérülés esetén – vagy akár le is fújja a mérkõzést a játékosok, vagy a közönség botrányos magatartása, vagy a rossz idõ miatt.
A mérkõzés elõtt ellenõrzi a pálya szabályosságát, minõségét, a hálók állagát, és elrendelheti a találkozó elhalasztását, ha a pályát, vagy az idõjárási viszonyokat arra alkalmatlannak találja. Köd esetén az a mérvadó, ha a bíró a kezdõkörbõl látja mindkét kaput. Az esõ önmagában nem ok egy mérkõzés meg nem tartására, csupán akkor, ha a talaj irreálissá teszi a játékot, vagy egy esetleges vihar, a villámlások miatt, veszélyezteti a játékosok és a nézõk életét. 1995 nyarán Madridban például 10 perccel a vége elõtt kellett lefújni a spanyol kupadöntõt, mert a felhõszakadás valóságos árvizet okozott a Bernabeu-stadionban.
Ugyancsak a találkozó megkezdése elõtt ellenõrzi a bíró a két csapat nevezett játékosainak igazolását és orvosi engedélyét. Nemzetközi mérkõzéseken a legfontosabb okmány a játékos útlevele – enélkül nem léphet pályára.
A játékvezetõ figyelmezteti az inkorrekt, sérülést szimuláló, vagy feltûnõen reklamáló játékosokat – korábban a játékos számának felírásával, a 70-es évektõl sárga lappal – és kiállítja a visszaesõket, illetve a a játék eredményességét megakadályozó durvaságot elkövetõket. (Piros lap, illetve második sárga lap felmutatása a piros elõtt).
Megakadályozza, hogy illetéktelenek behatoljanak a pályára a mérkõzés idõtartama alatt. Ügyel arra, hogy ne kerülhessenek a küzdõtérre olyan tárgyak, amelyek akadályozzák a játékot, vagy veszélyeztetik a játékosok testi épségét. Bedobálások esetén le is fújhatja a mérkõzést.
A játékvezetõ a pálya tartozéka, vagyis a róla pattanó labda olyan, mintha a például kapufáról pattanna. Tehát ha egy lövés bepattan róla a hálóba, érvényes a gól. Éppen ezért úgy kell a bírónak helyezkednie, hogy a lehetõ legkevésbé akadályozza a játék folyamatosságát.
A 80-as évektõl a tartalék-játékvezetõ feladata a cseréket pályára engedni.
A játékvezetõ a gólt kettõs, a mérkõzés végét hármas sípszóval jelzi. Minden hivatalos mérkõzésrõl játékvezetõi jegyzõkönyv és jelentés készül, amelyet az illetékes nemzeti, vagy nemzetközi szövetség kap meg. A játékvezetõ munkáját szövetségi ellenõr is értékeli. |