Sok országban ma is élesen kettéválnak az amatõr labdarúgók és a profik. Az egykori szocialista táborban évtizedekig “amatõr” státusza volt a futballistáknak, ami természetesen álamatõrség volt, mert többségük sosem dolgozott bejegyzett munkahelyén, amelyet a fõ patrónus – állami szervek, gyárak – biztosítottak. Jónéhány európai országban – pl. a skandinávoknál, Izlandon, Luxemburgban – a legjobbak is, amíg otthon játszanak és nem szerzõdnek el nevesebb bajnokságokba, többnyire amatõrök. A fejlett nyugati államokban a profi egyesületek gyakran merítenek az amatõr klubokból, már csak azért is, mert aki amatõrt igazol, kedvezményt kap a nemzeti szövetségtõl.
Egészen 1988-ig, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság legelavultabb szabályának, az amatõr-szabálynak eltörléséig, csak amatõrök vehettek részt az olimpiai futballtornán, illetve olyan játékosok, akik korábban nem vettek részt világbajnokságon. Ez egy ideig az akkori szocialista országoknak kedvezett, hiszen hivatalosan még a legjobbak is “amatõrök” voltak, más kérdés, hogy vagy hivatásos katona és rendõrtisztek, vagy “sportmunkatársak” voltak, és jövedelmük jóval meghaladta az átlag polgári fizetéseket. Ennek is köszönhetõ, hogy Magyarország az 1952-es, 1964-es, és 1968-as olimpián elsõ lett, 1972-ben pedig a második helyen végzett.
Az 1994-es vb-n elég sok panasz volt a játékvezetésre, (és nem csupán azért, mert igen sok olyan, harmadik világbeli bíró mûködött, ahol a foci ugyancsak gyerekcipõben jár), ezért felmerült az a javaslat, hogy legyenek a nemzetközi játékvezetõk is profik. Ma ugyanis a legjobbak is “amatõrök”, a mérkõzésekért szerény gázsit vesznek fel, találunk közöttük tanárokat, mesterembereket, üzletembereket. (Például Puhl Sándor az egri Skála áruház igazgatója). A profivá válást számos híres volt és aktiv bíró is ellenzi, arra hivatkozva, hogy éppen elég feszültség egy-egy játékvezetõnek egy mérkõzés önmagában, és a stresszt csak fokozná, ha még arra is gondolnia kellene: ezen múlik a megélhetése. Nem is beszélve arról, hogy megnõne a megvesztegethetõség kísértése is. |