Egy csapatból tizenegy játékos lehet egyszerre a pályán: egy kapus, 10 mezõnyjátékos. Rossz csere esetén (ha többen vannak, mint tizenegyen az egyik csapatban) kiállítással sújtható a vétkezõ csapat. Hét játékosnál kevesebb egyik csapatban sem lehet a pályán. Tehát, ha sérülések, vagy kiállítások miatt az egyik csapatból 5 játékos hiányzik, a találkozót le kell fújni. Egy meccs viszont elvileg elkezdhetõ akkor is, ha valamelyik csapat nem tudja kiállítani a 11 játékost, gyakorlatilag azonban erre nemigen van példa.

A kapus 1871 óta kézzel is megfoghatja a labdát, végig a saját térfelén. 1901 óta lehet támadni az 5 és felesen kívül. 1913-tól a kapus már csak a 16-oson belül foghatja meg kézzel a labdát.

1958 óta a Football International Association Board engedélyezi, hogy a sérült játékosokat lecserélhessék. Világbajnokságokon 1970 óta lehet cserélni – két mezõnyjátékost, vagy egy kapust, egy mezõnyjátékost. (1966-ban az olaszok az Észak-Korea elleni balszerencsés meccset 45 percig 10 emberrel játszották Bulgarelli sérülése miatt). Az 1994-es vb-tõl két mezõnyjátékost és kapust is lehet cserélni. 1995-tõl a három csere posztoktól független. A szabályok elvben lehetõvé teszik, hogy egy csapat kapus helyett 11. mezõnyjátékost küldjön a pályára.

A lecserélt játékosoknak korábban be kellett menniük az öltözõbe, a 90-es évektõl azonban már leülhetnek a kispadra. Csak a kiállítottaknak kell elhagyniuk a pályát és a kispadot is. Kapus kiállítása, vagy sérülése esetén – megfelelõ csere hiányában – beállhat mezõnyjátékos is védeni, természetesen kapusmezt kell felhúznia.

A játékosokat általában 1-tõl 11-ig számozzák a kezdõcsapatban. A számokat jól láthatóan kell feltüntetni a mez hátán. Az elmúlt évtizedben – fõleg a vb-ken – bevezették, hogy a mellen, sõt a nadrágon is szerepel a szám. A hagyományok szerint az 1-es a kapus, 2-tõl 4-ig védõk, 5-ös és a 6-os fedezet, 7-tõl 11-ig csatárok. A klasszikus formációk felbomlása után felborult ez a számrendszer is, egy idõben az edzõk valóságos számháborút viseltek, ezzel próbálván taktikai trükköket elleplezni. Ma már ennek nincsen jelentõsége. Nagy nemzetközi tornákon és számos nemzeti bajnokságban már bevezették, hogy a játékosok nevüket is viseljék a mezük hátán, ahogyan ez a kosárlabdában, vagy a jégkorongban régóta szokás.

Nagy nemzetközi tornákon általában állandó számok vannak a keretben 1-tõl 22-ig. Több bajnokságban teljesen felszabadították a számokat, szintén a kosárlabda vagy a jégkorong mintájára, és ezek a számok állandóak minden csapatnál. Legutóbb Olaszországban vezették be ezt a rendszert. A 70-es évek közepén rövid ideig Magyarországon is alkalmazták.