A pálya hossza 120-90 méter lehet – két egyenlõ méretû térfélre osztva – nemzetközi mérkõzésen 110-100. Szélessége 90-45 méter, nemzetközi mérkõzésen 75-64 méter. A népszerûen 16-osnak nevezett bûntetõ területnek 16,50 méterre kell lennie az alapvonaltól, és a gólvonaltól, a büntetõpontnak pedig 11 méterre. 9,15 méter az átmérõje a kezdõkörnek és a 16-os elõtti félkörnek. Az alapvonalat, az oldalvonalat, a gólvonalat, a kezdõkört, a 16-os elõtti körszeletet, valamint a büntetõpontot fehér mészporral jelölik meg.
A kapu belsõ szélessége: 7,32 méter. A kapu elõtti tér a gólvonaltól 5,50 méterre kezdõdik. (“öt és feles”). A kapu belsõ magassága 2,44 méter. A kapufákat és a felsõ lécet háló fogja össze.
A szögletzászlók magassága 1,5 méter. A szögletek negyedkörének átmérõje 1 méter. A vonalak és kapufák vastagsága maximum 0,12 méter lehet.
A FIFA és az UEFA nemzetközi mérkõzésre csak valódi füvet, illetve gyeptéglával beültetett pályát fogad el. A mûfû elsõsorban az Egyesült Államokban hódított, – Angliában csupán a Queens Park Rangers pályáján kísérleteztek vele – de az 1994-es vb-re kicserélték valódi fûre a mûfüves pályákat is. A stadionok többnyire nem fedettek, csak a nézõtér-rész, bár például a detroiti stadion, amelyet az 1994. évi világbajnokságon használtak, teljesen fedett. A nyitott fedettségi lehetõséget a legjobban a müncheni Olimpiai Stadionban, a torniói Stadio delle Alpiban, illetve a bécsi Práterben használták ki – a nézõk szinte óriás sportcsarnokban érezhetik magukat. A legmodernebb stadionokban a pálya alá fûtõrendszert építettek, így az esõ után is hamar száraz talaj várhatja a játékosokat. Edzõpályák esetében nálunk még használnak salakpályákat.
Számos stadiont eleve csak futballra szánnak, így ezeknél rögtön a pálya széle után kezdõdik a nézõtér. A pályák nagy része körül azonban ma is van futópálya, mint például a Népstadionban, vagy a római Olimpiai Stadionban.
Bár nem kötelezõ, kívánatos a világítás azokban a stadionokban, ahol nemzetközi mérkõzéseket játszanak. |