A kapusmeznek eltérõ színûnek kell lennie a mezõnyjátékosok mezétõl. Évtizedekig feketében védtek a kapusok, a 70-es évek elejétõl váltak általánossá a szines mezek, napjaink rikító kapusmezeinek elõdei. Fogalommá vált az olasz Dino Zoff acélszürke, vagy a német Sepp Maier acélkék meze. A kapusok öltözékének immár nélkülözhetetlen tartozéka a kesztyû, és – nap ellen – hordhatnak ellenzõs sapkát is.
A felszerelés része a rövid nadrág – kapusoknak az elmúlt évtizedben már engedélyezték a hosszú melegítõnadrágot is. A mezõnyjátékosok nem vehetnek fel a futballnadrágnál hosszabb, attól eltérö színû alsót, de harisnyanadrágot bármikor húzhatnak, akárcsak kesztyût (a 80-as évek elején a Benfica irányítója, Alves télen-nyáron fekete kesztyût húzott), – sportszár (alatta sípcsontvédõ), és futballcipõ. A régi idõkben tiltották a fémstoplit a cipõk talpán, ma már engedélyezett, de a játékvezetõnek kötelessége a mérkõzés elõtt, illetve a tartalékjátékvezetõnek a cserék pályára lépésekor ellenõrízni, hogy nem okozhatnak-e e kapaszkodók sérülést az ellenfélnek. Tehát nem engedik a pályára azokat, akik esetleg “kihegyezik” stoplijaikat. Régebben sok neves csatár játszott letûrt sportszárral, sípcsontvédõ nélkül (Sivori, Farkas), a sérülésveszély miatt ez ma már tilos, miként a mezeknek a nadrágba való be nem tûrése sem megengedett – a visszahúzásokra való csábítás miatt, – kivéve néhány élõ legenda esetében: korábban Platininek, ma Baresinek a mai napig elnézik a lógó mezt. |