A játék eldurvulását megakadályozandó, az elmúlt két évtizedben több módosítást hozott az Football International Association Board. Szigorúbban büntetik a kapus támadását, a 11-es kierõszakolását célzó mûeséseket (minimum sárga lap), valamint az utolsó emberként elkövetett szabálytalanságokat (piros lap).
Sárga lappal büntetik az idõt húzó kapust, de azt is, aki vagy nem végzi el idõben a szabadrúgást, vagy pedig nem engedi elvégezni azt, azzal, hogy túl közel áll a labdához. A játékvezetõnek jogában áll akár az egész sorfalat sárga lappal büntetni. A szabályok lehetõvé teszik, hogy az akció folyamatossága érdekében a bíró alkalmazzon elõnyszabályt, de az akció végeztével sárga, vagy piros lappal büntesse a vétkest.
Sárga kártya jár annak is, aki egy akció lefújása után továbbmegy, esetleg a hálóba lõ, vagy messzire elrúgja a labdát.
Ugyancsak a játék folyamatosságát célozza az az új szabály, hogy a hazaadásokat a kapus nem foghatja meg kézzel, csak abban az esetben, ha fejjel játszották haza a védõk a labdát. Bedobással történõ hazaadásnál sem érhet hozzá kézzel. Amennyiben mégis megfogja, sárga lap és közvetett szabadrúgás jár. Amennyiben a kapus elhagyja a 16-os területét, és utolsó emberként szabálytalanul akadályozza az ellenfél támadását, ugyanazok a szankciók vonatkoznak rá, mint a mezõnyjátékosokra.
Napjainkban már tilos gólörömben kirohanni a pályáról üdvözölni a közönséget. Ezért is sárga lap jár. A játékvezetõ kiállíthatja a kispadon ülõket beszólás, reklamálás miatt, akár játékosról van szó, akár csapatvezetõrõl, orvosról, gyúróról.
Megszûntették a pályán való ápolást. A sérült játékost ki kell vinni az alapvonalon túlra, és ott kezelni, miközben a játék megy tovább. Az 1994-es vb-n kis terepjáró érkezett a sérült játékosokért, de a hordágy mindenütt kötelezõ. Visszatérésre a játékvezetõ ad engedélyt.
A 11-es-védésnél viszont némiképp enyhült a gyakorlat, bár az alapszabályt nem módosították. A 70-es években szokássá vált, hogy a kapusok felsõtestük mozgásával “zavarják” a büntetõt rúgó játékost. (A lengyel Tomaszewski volt az úttörõ). Ezt ma már nem fújják le. Ezzel szemben az ítéletvégrehajtónál is jobban elnézik, ha szinte teljesen lelassítja nekifutását.
Kupamérkõzéseken, vb-mérkõzéseken, ha 90 percig nem születik döntés, 2x15 perces hosszabbítás következik, utána 11-esek. Mindkét csapatból 5-5, a mérkõzés lefújása pillanatában pályán lévõ játékos végez el egy-egy büntetõt, felváltva. Ha ekkor sem születik döntés, következnek további játékosok, az elsõ hibázásig. Az 1994-es világbajnoki cím így dõlt el, amikor az olaszok részérõl R. Baggio kihagyta a büntetõt.
Sokáig ellenezték, hogy a tv vagy video-felvétel perdöntõ legyen egy-egy szabálytalanság, vagy vitás eset megítélésében. Több nemzeti gyakorlat (belga, német, olasz) után a FIFA is elfogadta az utólagos ítélkezést. Elõször az amerikai vb-n volt erre példa, amikor az olasz-spanyol mérkõzésen Tassotti belépõjét a bíró nem vette észre, de a visszajátszás egyértelmûen bizonyította a szándékosságot. Az olasz védõt nyolc meccsrõl tiltották el.
Megszüntették az órákat a stadionokban, hogy ezzel is csökkentsék az idõhúzásra irányuló tevékenységet.
Újabb szabálymódosító javaslatokat is tettek az elmúlt években, amelyekrõl még viták folynak. Növelni akarják a kapuk nagyságát, arra hivatkozva, hogy az utóbbi évtizedekben megnõtt a kapusok átlagmagassága. Ismét megszólaltak a lesszabály eltörlésének hívei. Javasolják továbbá, hogy a bedobást a jövõben lábbal is el lehessen végezni, de ezt sokan ellenzik, mert akkor tovább töredezne a játék – ugyanolyan elõjáték lenne itt, mint a szabadrúgásoknál. Felvetették a kosárlabdában, valamint az amerikai jéghokiban már bevált “hirtelen halál” módszerét, a hosszabbítás, és a 11-es rúgások helyett. Ebben az esetben a rendes játékidõ után az elsõ góllövõ csapat nyer. E javaslatok közül ez utóbbinak van a legnagyobb tábora, lehet, hogy már az 1998-as, Franciaországban rendezendõ vb-n be is vezetik. Ezzel ugyanis megszûnne az a lehetõség, hogy egy esetleg gyengébb képességû, de jó fizikai kondicióban lévõ csapat a hosszabbításra játsszon, majd azt is kibekkelve bízzon a büntetõk nagy bizonytalanságában. 1990-ben az argentínok így jutottak el a döntõig, két mérkõzést is 11-esekkel nyertek meg.
Az International Football Association Board legfrissebb, 1995 nyarán hozott rendeletei: les az is, ha egy korábban tétlen lesen lévõ játékos a kipattanó labdát értékesíti. Eltörölték a különbséget a szándékos és a vétlen szabálytalanság között. Kivéve a kezezést: ha valaki vétlenül kezez a 16-oson belül, csak sárga lap és 11-es jár érte, kiállítás nem. Ugyanakkor a jövõben kiállítás jár gólhelyzetben lévõ játékos akasztásáért, buktatásáárt, visszahúzásáért akkor is, ha a vétkes a szabálytalanságot nem utolsó emberként követte el.
Egy új szabály kimondja: a játékvezetõ és a partjelzõk, valamint a tartalék-játékvezetõ nem felelõs a játékosok, vagy a nézõk sérüléséért a mérkõzés idõtartama alatt. Ezzel próbálják levenni a bírókról azt a terhet, amelyet az indulatok elszabadulása a pályán, vagy a tribünön jelenthet. (Más kérdés, hogy egy indiszponált, vagy gyengekezû játékvezetõ közvetve oka lehet sérülésnek, vagy balesetnek, ha például hagyja a durváskodást, vagy nézõtéri botrány esetén nem fújja le a meccset).
Szigorúan bûntetik ma már, ha a játékosok “beszélnek”: tilos például a “hagyd” felkiáltás, ezzel ugyanis elég sokszor visszaéltek – egy csatár elkiáltotta magát, és a védõ azt hitte, a kapusa szól. A tilalom megkerülésére már titkos jelszavakat dolgoztak ki egyes országokban: a németek “leót” kiáltanak – erre nincsen tilalom. Magyar pályákon a “sajt” dívik már a kicsiknél is. |